Menekülés vagy szakember?

17 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy menekülök. Nem is akármilyen menekülés volt ez – globális szintű. Totál kiábrándultam magamból, másokból, az életemből, és persze jött a nagy ötlet: fussunk minél messzebb, majd ott minden rendben lesz. Mert mi mást tehetnénk, ha csalódunk az életben? Ja, és közben persze "az idő majd mindent megold", vagy legalábbis így szól a bölcs mondás. Hát, azt kell mondjam, én is évekig hittem ebben. Meg voltam győződve, hogy szabad vagyok, minden tökéletes, és boldogan élem az áloméletem, szívfájdalom nélkül.

Aztán egy nap azon kaptam magam, hogy éjszaka gyakrabban ébredek fel, mintha egy expresszvonat robogna keresztül a szívemen. De persze gyógyszert szedni? Na ne már! Elő a borral, az úgyis mindig beválik. Pár pohár este, és voilá, álmatlanság kilőve. Csakhogy az életem ettől nem lett kevésbé bosszantó. Kezdett minden és mindenki irritálni. Gondoltam, ez csak stressz, pár jógaóra meg meditáció, és hopp, újra helyreáll a világ rendje.

Aztán elteltek a hónapok, és itt voltam: éberen forgolódtam éjszakánként, miközben a dühöm egyre nőtt. Már magam sem tudtam, mi vagy ki ellen irányult, de ott volt, és csak gyűlt. Egy reggel aztán úgy keltem fel, hogy "utálom a munkám, utálom az életem." Na, tessék. Az a munka, amit valaha a világ legjobbjának hittem, mostanra inkább egy rémálommá vált. Az életem, amit tökéletesnek gondoltam? Már semmi nem volt belőle, amit szerettem volna.

És akkor jött a nagy megvilágosodás: kiégtem. Teljesen. Valamit tenni kellett. Gondoltam, talán a borra szánt összeget inkább valami szakértőre költöm. Egy terapeutára, mondjuk. 3 hónapig jártam hozzá. Azt hittem, a munkáról fogunk beszélni, de helyette a családomról meg a gyerekkoromról volt szó. Akkor döbbentem rá, hogy a fájdalmat, amit eltemettem, feldolgozatlanul cipeltem magammal. Az idő nemcsak hogy nem oldott meg semmit, de szépen rátelepedett mindenre az életemben.

Nagy lépés volt ez nekem. Megtanultam tisztázni a múltat, megbocsátani, elengedni, és újra programozni magam. Tudod, ha nem nézel szembe a saját démonaiddal, előbb-utóbb újra ott találod magad, éjszakánként álmatlanul forgolódva. És nem, nem a munka lesz a hibás.

Ezután találtam rá a coachingra. Nem a régi dolgok boncolgatásáról szól, hanem arról, hogy most hogyan tudsz változtatni, és hogyan építhetsz egy jobb, élhetőbb jövőt.

És tudod mit? Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha segítséget kérsz. Néha csak annyi kell, hogy valaki meghallgasson, aki hisz benned, és segít meglátni, hogy képes vagy a változásra.

Te készen állsz a változásra? Ha igen, itt vagyok, és meghallgatlak.