Reggel 7:30. Éppen lekésted a buszod, és már most érzed, hogy a napot egy sűrű feladatokkal teli listával kezded. Érzed, ahogy a stressz máris kúszik felfelé a testedben, mint egy váratlan turbulencia a repülőúton, ami a nyugodtnak ígérkező járatot rázkódássá változtatja. Minden zökkenőnél egyre szorosabban markolod a kezedben lévő "teendők"...
Valld be, hányszor érezted magad úgy, mint egy túlpakkolt (igen, két K-val) turista egy zsúfolt buszon, aki levegőt alig tud venni a súlyos hátizsák alatt, és akinek minden pillanat egy túlélőverseny? Reggel a kávé fölött még abban a hitben élsz, hogy "ma minden rendben lesz", aztán jönnek a váratlan fordulatok. Az idő, amit folyton próbálsz...
Avagy hogyan kezeljük a konfliktusokat anélkül, hogy túlérett szőlőszemekké váljunk, miközben a coaching segít átvezetni minket a káoszon. Fontosnak tartom leírni, hogy a 17 évnyi hajós kalandjaim mellé ugyanennyi sommelier, azaz borokkal kapcsolatos tapasztalat is párosul. Így talán nem lesznek meglepőek a borral és utazással kapcsolatos...
Mondjunk nemet, de úgy igazán. Nem úgy, mint amikor a pincér kérdezi, hogy hozhat-e még egy pohár bort, és te sóhajtva bólintasz, mert hát ugye, miért is ne. Hanem határozottan, mintha azt mondanád: "Köszönöm, elég volt, itt az idő hazamenni, mielőtt megint véletlenül lefoglalom a következő tengerentúli járatot."
